nev Jude Harlan becenév J' kor 25 éves csoport Rendfenntartók Típus saját családi állapot bonyolult play by Elizabeth Olsen

- Szóval, hogy van Jude?
- Jól vagyok – felelem a tőlem telhető legőszintébb stílusban, de tudom, hogy annak a vesébe látó, mindentudó tekintetnek ennyi nem elég, így még véletlenül sem moccanok meg, nehogy az ellenkezőjét sugalljam.
- Jól van? Beszéljünk erről egy kicsit…
- Mégis miről? – vágok közbe nem túl udvariasan. – Arról, hogy jól érzem magam? Nem ez a cél? Nézze – dőlök előre a fotelben. – Tudom, hogy mit kockáztatok azzal, ha hazudok, nem tenném. Őszintén, komolyan mondom, hogy jól vagyok. Csak szeretnék visszamenni dolgozni.
Néhány pillanatig csak némán bámuljuk egymást a doktornővel, aki aztán maga mellé teszi a papírjait – a papírjaim – , és ebből tudom, hogy most a beszélgetés nem hivatalos vizekre evez.
- Mi a helyzet a vőlegényével?
Touché. Ezzel kérdéssel sikerült csőbe húznia.
- A kapcsolatomnak Willel semmihez semmi köze – szögezem le, de tudom, hogy nem úszom meg ilyen könnyen.
- Egy olyan trauma után, amit átélt teljesen normális, ha eltávolodik és bezárkózik, de ezt nem mondanám gyógyulásnak, Jude. Főleg mivel beszélni sem hajlandó róla.
- Tudtommal maga nem párterapeuta, nem magával kell megbeszélnem a párkapcsolati problémáim  – vetem oda gorombán. Talán kezdem elvetni a sulykot, de egyszerűen annyira felidegesít ez a beszélgetés, hogy nem tudom visszafogni magam. Hat hete járok Dr Waltzhoz és az első pár hétben tényleg szükségem volt rá azon felül is, hogy ilyenkor ez a kötelező protokoll, és eddig mindig jól kijöttünk, de ma valahogy az az érzésem, hogy ellenem játszik. Ma kellene elbírálnia, hogy visszamehetek-e dolgozni, de ahelyett, hogy értékelné ez elmúlt hetekben nyújtott látványos fejlődésem, inkább rám száll, és olyan kérdéseket tesz fel, amiknek semmi köze ahhoz, hogy alkalmas vagyok-e vagy sem.
- Jól van, akkor beszéljünk arról, hogy mi vár magára. Elvesztette a társát…
- A barátomat. Chris nem csak a társam volt, a legjobb barátom.
- Igen, vagyis nem csak egy remek társat, de egy jó barátot is elvesztett. Ha visszamegy dolgozni, biztosan szörnyen nehéz lesz. Beszélt a felettesével, tudja, hogy mire számítson?
- Egyelőre egy irodába száműznek. El kell járnom gyakorlatra és hasonlók, hogy visszahelyezzenek, de Copland fenntartja a helyem.
- Készen áll arra, hogy újra terepre menjen? Egy új társra?
- Valószínűleg nehéz lesz… először, de ha nem nézek szembe vele, sosem jutok túl rajta. Úgy érzem, hogy megőrülök attól, hogy csak ülök otthon és bámulom a falat. Muszáj csinálnom valamit.
Dr Waltz elgondolkodva fürkészi az arcom néhány pillanatig, majd ismét magához veszi a papírjaim és írni kezd. Feszülten várom az ítéletet, és mikor átnyújtja a papírt, annyit mond:
- Szeretném, ha továbbra is járna hozzám, Jude. Majd egyeztetjük, hogy mikor jó magának.
A papírra pillantok és egy hatalmas kő gördül le a mellkasomról.