nev Phoebe Brighton becenév Phoe kor 28 csoport Bűnöző Típus Saját családi állapot Egyedülálló play by Nina Dobrev

Sietősen kapkodom a talpam a hűvös járólapon, mely halk neszt hallat. Igyekszem úgy lépkedni, hogy ne a sarkammal dübörögjek, mert akkor talán valaki meghall. Az egyik kezemben magassarkú cipőmet tartom, míg a másikkal feljebb tartom hosszú ruhámat. A háttérben egyetlen hangot hallok, mégpedig az aukció vezetőjét.
-5 millió először...másodszor...elkelt... -hallatszik a távolban, majd egy hangos koppanás. Nos, én is erre az aukcióra jöttem, de én egészen más szempontból közelítem meg. Egy ajtóhoz lépek, és hallgatózok. Nem hallok bent senkit, ezért benyitok. Ha mégis lett volna bent valaki, akkor is ki tudtam volna húzni magam valahogy, tudván, hogy általában férfiak szoktak felügyelni a drága holmikért, amiket aukcióra bocsátanak. A férfiakkal pedig egyszerű bánni: néhány szép szó, egy buja mosoly, és máris egy nő lábai előtt hevernek.
Ezt anyámtól tanultam. Azt mondta, apámat is így vette le a lábáról, és egészen életük végéig együtt is maradtak. Apámnak voltak piszkos ügyei, -gondolom, ez valami családi vonás lehet nálunk,- és ennek anyám is megitta a levét. A rendőrség azonban nem talált semmit, még csak a holt testüket sem találták meg.
Kénytelen voltam én a kezembe venni az irányítást. Meg akarom találni a szüleim gyilkosait, és biztos vagyok abban, hogy nem járok messze.
Azonban nem mehetek el amellett a tény mellett sem, hogy túlságosan is csábít a pénz szaga. Legegyszerűbben pedig úgy jutok hozzá, ha nem mindig a legális utat választom...
A szobában több letakart dolog is van, de tudom jól, hogy nem vihetem magammal mindet, és magammal viszek egy kisebb képet, és azzal indulok el. Nem akarok feltűnést kelteni, ezért csak csendesen kiosonok a szobából, és befordulok az egyik folyosón a kijárat felé. Éppen abban a pillanatban, amikor az aukción résztvevő emberek tömege is a kijárati ajtó felé tart. A lábamra csúsztatom magassarkúm, és a kiáramló tömeggel kijutok...