nev Ivan Prescott becenév - kor 40 csoport Híresség Típus Saját családi állapot Egyedülálló play by Joaquin Phoenix

Mai napig bánom, hogy nem követtem az apám tanácsát, mikor belekezdtem a vállalkozásaimba. Óvatosan bánjak a pénzemmel, és ne avassak be senkit abba, hogy mivel foglalkozok, mert könnyen kihasználhatnak, ha nem vagyok elég figyelmes. Az első próbálkozásaim ugyan mára már becsődöltek, de ez a folyamatosan fejlődő és változó piacnak volt köszönhető. Sok üzletembe nem láttam értelmét  több energiát vagy pénzt fordítani. De míg tartottak, addig jövedelmezőnek számítottak, amelynek köszönhetően hamar nagy vagyonra tettem szert. A kompenzálást és az ajánlásokat megkapták a tervezőim, munkásaim, egyeseket pedig visszahívtam az újabb üzemeimbe. Az időközben kialakult kapcsolatoknak köszönhetően időben be tudtam ruházni egy-egy részvénybe, és lettem társtulajdonosa számos cégnek. Rájöttem, hogy másba kell befektetnem a pénzemet, másfajta üzlettípusba. Divatház, ruházat, és ehhez köthető dolgok. Az utóbbi tíz évben már egyik üzletemet sem kellett bezárnom, ami az elektronikát és technológiát illeti, így egészen felfelé ível a szénám ezen a téren. Az üzleti portfóliómba aligha lehetne kifogásolnivalót találni. A magánéletemben… na abban már igen.
Fiatalon házasodtam, alig voltam 20 éves, mikor elvettem az első feleségem. Ekkor még az egyetemen tanultam marketinget, de már épkézláb ötleteim voltak, hogy ha vállalkozást nyitok, akkor mit és hogyan fogom csinálni. Szépen gyűjtögettem a kezdőtőkémet, és még az egyetem elvégzése előtt nyitottam meg az első üzletemet. Nem vesztettem el teljesen az eszemet, így a diplomámat megszereztem és ezen felül még két szakot is elvégeztem az évek során. Ha ma máshogy dönthetnék, akkor valószínűleg nem nyitom meg ilyen fiatalon az első üzletemet, csak majd sokkal később. Az első gondolatom legalábbis mindig ez, ugyanakkor állandóan eszembe jut, hogy a második és harmadik képzésemet csak azért tudtam megkezdeni, mert volt anyagi alapom. Visszatérve a magánéletemre... Amint megnyitottam az első üzletemet, hamar jó befektetésnek bizonyult – csak nyilván nem marandónak -, az ebből keletkezett pénzt pedig úgy gondolta az én drága nejem, hogy jó lenne lenyúlnia. Próbáltam átgondolásra késztetni, de mindhiába – hát taktikát váltottam. Arra viszont már nem gondolt, hogy a több pénz jobb ügyvédekkel jár, akik miatt nem fogja tudni megnyerni az ügyét, és egy petákkal sem lesz gazdagabb. Mikor erre rájött, nyilván próbált változtatni az álláspontján, de ennyire én sem vagyok hülye.
A második házasságom 32 éves koromban következett be. Az még ennyi ideig sem tartott… de én voltam a hibás, mert megfontolatlan voltam, naiv. Született egy gyerekünk, és a válási ügyet akármennyire is próbáltam megnyerni, nem voltam rá képes. 6 éves ma a fiam, de talán háromszor, ha találkoztam vele, mióta elváltunk egymástól az anyjával. A harmadik, egyben utolsó találkozáskor egy papírt vágtam a nő fejéhez, miszerint ezt nem fogom ellene felhasználni, mert én nem szoktam másokat hátba támadni – de a gyermek nyilván nem az enyém volt. Belefáradtam már a viaskodásokba és úgy döntöttem, hogy nincs szükségem nekem további kapcsolatokra. Legalábbis a tervem ez volt. Egyszerűen hangzik, mi? Az emberi társaságokat ugyan nem kezdtem el kerülni végérvényesen, viszont hosszú távra nem tervezek senkivel, újabb házasságot kötni meg aztán abszolút nem szeretnék. Az utóbbi 5 évben jobbára csak alkalmi kapcsolataim voltak, amelyek nem tartottak tovább két-három hónapnál.
Már jó 10 éve, hogy ismerem Stormie-t és az apját. A férfi hozzám hasonló üzletember, és ebben a szférában találkoztunk először. Hamar rájöttünk, mennyi közös is van bennünk, kezdve a személyiségünktől, át az életszemléletünkig – bár tény, neki több szerencséje volt a nőkkel, mint nekem.
Egy-két apró flörtöt megejtettünk a lányával az elmúlt évtized alatt, de nem szerettünk volna túllépni egy bizonyos határt, amelynek főleg az apjához való viszonyomnak volt köszönhető. Sokszor áthívnak magukhoz és úgy gondoltam, nincs szükségem arra a kényelmetlenségre, ami ezzel járna. Jó ideig nem is történt semmi. Egészen 10 hónappal ezelőttig. Egy kis (sok) alkohol, pillanatnyi gyengeség és máris megtörtént a baj. Az érzelmeket már az elején leszögeztük, hogy ki kell zárnunk ebből és csak a szükségleteink kielégítéséről fog szólni, semmi másról. Ugyan ez jól működik már hónapok óta, de mind a mai napig gyomoridegem van, akárhányszor meglátom az apját, vagy épp náluk ünneplek. De ahogy mondani szokták – mindig a tiltott gyümölcs a legfinomabb.