nev William Campbell becenév Will kor 29 csoport Civil Típus Keresett családi állapot Vőlegény play by Sam Claflin

2012 Június 25; Chicago

-William Campbell, 558-77-4B elítélt. – visszhangzik a börtönigazgató szava a hatalmas tárgyalóteremen, ahol csak hatan vagyunk bent. – Önt az Illinois-i legfelsőbb bíróság 14 év letöltendő szabadságvesztésre ítélte, amiből már 7 évet letöltött példás magaviselettel. A börtön bíróság azért gyűlt össze, hogy megtárgyaljuk az ön esetleges szabadon bocsájtását, s a maradék letöltendő börtönbüntetése felfüggesztését. A legfelsőbb bíróság az alábbi vádak miatt ítélte el önt 2005 Április 17-én. Hatósági közeg elleni erőszak, súlyos testi sértés, lőfegyverrel való visszaélés, önbíráskodás. Mit tud ezekről mondani? –teszi fel végül a szokásos protokoll kérdést, hiszen már úgy is tudják, hogy szabadon fognak engedni, vagy tovább kell maradnom, de ezek az emberek szeretik érezni a hatalmukat, s hallani akarják, ahogy az elítélt megbán mindent.
Próbálok felállni a székemből, de a láncok nem engedik ezt az egyszerű mozdulatot sem simán megtenni, hanem a mozdulat felénél meg kell igazítanom a láncokat, hogy ki tudjak egyenesedni.
-Tisztelt bíróság. – kezdek bele, de valójában még sem tudom, hogy mit fogok mondani. – Édesapám már az előtt elhagyta édesanyámat, a nővéreimet, és engem, hogy járni tudtam volna, s egy olyan környéken nőttem fel, ahol négy választásod volt. Vagy koreai vagy és akkor a koraei bandával lógsz, ha színes bőrű vagy, akkor a Chicago fiaival, ha fehér, akkor pedig az Ária testvéreivel, vagy marad az Utca gyermekei nevű banda. Több lövöldözést, késelést láttam 13 éves koromra, mint amit a mozifilmek tudnak mutatni. Anyánk persze ellenezte, hogy ilyenekkel lógjunk, s azt akarta, hogy iskolába járjunk. De az iskola is ugyan olyan volt, mint az utca. Elég sokat verekedtem, s 13 éves koromra, már lőttem pisztollyal is. Ekkor költözött a szomszédunkba Charlie Murdag. – itt megállok egy pillanatra, s veszek egy mély levegőt, hogy ne sírjam el magam. – Elsőre egy házsártos öregúrnak tűnt, aki magányosan él, s ha csak rá mertem lépni a lábtörlőjére a folyosón, akkor megfenyegetett, hogy eltöri a mocskos kis vézna lábaimat, s sírhatok anyám után estig. – idézem fel mosolyogva a fenyegetését, de utána hamar úrrá lesz rajtam a bánat – Valahol mélyen el is hittem, hogy megtenné. Egyik este a koreaiak hárman jöttek a házunkhoz, hogy leverjék rajtam, amiért lefújtam a kocsijukat. Esélyem sem volt ellenük, s amikor anyám kijött, hogy megvédjen, akkor a fejéhez nyomtak egy pisztolyt, hogy ne szóljon bele. Eléggé alaposan helyben hagytak, amikor megjelent Mr. Murdag meztelen felsőtesttel, egy akkora horogkereszt tetoválással a mellkasán, amekkorát még nem láttam, s kezében egy hatalmas puska volt. Elkergette a koraiakat, pedig azok 8-an voltak, de nem mertek vele kikezdeni. Másnap át mentem hozzá, hogy megköszönjem az estét, amire közölte, hogy ha tényleg hálás vagyok neki, akkor segítsek összerakni ezt a pár szekrényt. Ha lehet úgy mondani, össze is barátkoztunk. Ha este elkapott az utcán, akkor nyakon csapott, hogy mi a francért nem megyek már haza, s ha napközben meglátott a sulin kívül, akkor szó szerint fenékbe billentett. Azon a napon, amikor letartóztattak… - próbálok rá térni arra az estére, de nehéz, így pár másodpercig csak némán állok, de utána folytatom – aznap, szakítottam a bandával, s este már ránk is rúgták az ajtót, engem el kezdtek verni, anyámat belökték a sarokba, miközben fegyvert fogtak rá, s a nővéremet a szemem láttára kezdték el megerőszakolni. Harcoltam ellenük, de lefogtak, s gyenge voltam. Már a harmadik barom akarta neki esni a nővéremnek, amikor megjelent Mr. Murdag az ajtónkba. Nem kopogott, csak berúgta az ajtót, s pisztollyal a kezében közölte, hogy minden féreg húzzon kifelé. Nem tudom, hogy ki lőtt először, de pillanatokon belül elszabadult a pokol. Próbálta szabadulni én is a lefogásból, s kihasználva a kínálkozó alkalmat egy konyhakést szúrtam az egyik támadóba. Pillanatok múlva a 8 támadóból, aki még képes volt az futásnak eredt, én pedig ott maradt a nővéremmel, aki csak sírni volt képes, egy jajveszékelő bandataggal, és Mr Murdag holtestével, akinek a mellkasa csupa vörös volt a saját vérétől. Nem gondolkoztam, csak felkaptam a pisztolyát, és el kezdtem üldözni a támadókat, hogy megbosszuljam, amit tettek. Pár sarokkal odébb egy szirénázó járőr autó vágódott elém, s a két rendőz azonnal megpróbált lefegyverezni, aminek következtében a pisztoly véletlenül elsült, s lábon találta az egyik járőrt. Mint utóbb kiderült a srác, akit megszúrtam, az elvérzett, mire a mentők kiértek. Nem volt szándékomban megölni senkit. Aznap este csupán egy fiú voltam, aki elvesztette az édesanyját, a férfit, aki az apja helyett apja volt, s csupán próbálta megvédeni a családját. Teljes szívemből sajnálom azt, amit tettem, s ha egyszer kiengednek innen, akkor azon leszek, hogy jóvá tegyem az, amit elkövettem, s hogy méltó becsületes tagja legyek a társadalomnak.
-Köszönöm, üljön le. – mondja az igazgató, miközben vissza ülök a helyemre – Ön az elmúlt években, minta rabként viselkedett, s az elmúlt évben sikeresen érettségi vizsgát tett, ezen kívül felvételt nyert az MIT mérnöki karára, ami nem ki szó, ahhoz képest, hogy börtönben, és javítóintézetben töltötte az iskola éveit. A börtön bíróság úgy döntött, hogy ezek ismeretében a holnapi naptól ön szabad ember Mr. Campbell, s a maradék 7 év letöltendő börtönbüntetése felfüggesztésre kerül 5 évre. Ez idő alatt kötelező a helyi hatóság által kijelölt felügyelő tiszttel tartani rendszeresen a kapcsolatot.
-Köszönöm. – mondom halkan, és erőtlenül, hiába hallottam az ítéletet, még mindig azt várom, hogy közlik, hogy csak vicceltek, s menjek vissza a cellámba.
-Volna itt egy másik dolog is, Mr. Campbell. – mondja a börtönigazgató, s én már felkészülök a legrosszabbra, hogy valami szörnyű hírt fog mondani Susanról. – Charlie Murdag nyugalmazott rendőr százados a halála előtt 1 hónappal módosította a végrendeletét, amely értelmében az összes ingó és ingatlan vagyonát önre hagyta. Ezt a hagyatékot a bíróság zárolta, amíg ön a börtönbüntetését töltötte, de most hogy ismét szabad ember, és nagykorú, így már öné a teljes vagyon.
Némán, szótlanul hallgatom, s csak bólintani tudok, s akkor még fogalmam sincs, hogy pár nap múlva a milliomos táborát gyarapítom, hiszen Mr. Murdag 4 nappal a halála előtt nyert 350 millió dollárt a lottón, ami már az enyém.

2019. Április 11.

Mint minden hónapban, most is egy napra ide utazott Phill, hogy a sok telefonos, és elektronikus kapcsolattartás mellet találkozzunk személyesen is. Erről nem mondott le, akkor sem, amikor 4 éve ide költöztem a tengerentúlra, bár amíg Amerikában éltem, akkor hetente elmentünk sörözni, beszélgetni, vagy csak valamelyikünknél lógattuk a lábunkat. Eleinte zsörtölődött, hogy minek költözök ilyen messzire, hiszen otthon meg lenne mindenem, amit akarnék. De ott már túl sokan ismerik az arcomat. Elég volt néhány olyan bálon, rendezvényen megjelennem, s a név mellé máris párosítottak egy arcot. Hirtelen megugrottak a csinos nők száma körülöttem, és az öltönyös „jó barátok” akik csak haverkodni akartak, de nagyon hamar rá tértek az anyagi okokra. Igazából akkor lett nagyon elegem, amikor az a Carmen nevű kiscsaj megjelent a gyár előtt, s próbált csóró cicababának feltűnni, hogy felszedjen. Nem mondom, hogy nem tetszett, hogy egy csinos nő rámenős volt. Az éjszakát már együtt is töltöttük, másnap este már be is adta a gyerektartási keresetett, hogy terhes tőlem, s havi 15 millió dollárt követel. Eléggé szánalmas volt. Az ügyvédek pillanatok alatt darabokra szedték, mire az megjelent a gyár előtt, hogy bocsánatot kérjen, és újra ágyba csábítson. Végül a távolságtartási végzés kergette el. De akkor eldöntöttem, hogy mennem kell. A név marad, minden marad, csak más országban akarok élni.
Szokásához híven most is túl öltözött engem, hiszen ő egy szinte teljesen új Armani öltönyben, arany rolex karórával a karján jelent meg a kis étteremnél. Gondolom a reptéren bérelt egy kocsit sofőrrel, aki ideáig hozta. Míg én egyszerű farmerban, sportcipőben, és kék ingben jöttem a busszal a gyárból. Még a munkásruhám is nálam van a sporttáskámba. A rövid köszönés, és ölelkezés után egyből rendelünk is, s neki kezdünk az üzletnek, hogy tudjuk le minél gyorsabban a tudjuk le a munkát, s utána mehessünk szórakozni.
-Akkor utalok 16 milliót, annak a játékfejlesztőnek, ahogy megbeszéltük, az a kis ötvös is meg kapja a kért 10 milliót, ahogy az a Londoni játékbolt hálózat is megkapja a kért 8 x 21 milliót, de a B-tech csapat nem kap újabb mentőcsomag pénzt, mert eddig sem hozták a kívánt eredményeket. A Start-Up cégek között is vannak érdekes, az egyikük valami 3d szemüvegen dolgoznak, amivel ha rá nézel a rajzolt lapra, akkor az életre kell. Valami Harry Potteres effektről magyaráztak, de nagyon akarják, hogy te is lásd. – foglalja össze az eddigieket.
-Küldjenek egy mintát, amit kipróbálhatok, de nem találkozom velük. - mondom miközben eszem a sült húsomat.
-Ha így folytatjuk az évet, akkor körülbelül 179 millió lesz az év végi nyereségünk. – mondja büszkén Phill, hiszen ez nem kis eredmény, és ezért leginkább ő dolgozott meg. – Susan viszont túl lépte már most az idei keret időarányos részét. 3 millióval már így is többet költött, mint kellene. Emellet ma reggel írt, hogy szeretne 27 millió dollárt egy új hospice ház építésére, és üzemeltetésére.
Hm. – megállok egy kicsit az evésben, hogy ezt azért át gondoljam, de nem kell sok idő a válaszig. – Kapja meg a pénzt. Ő vezeti az alapítványt, s ha a nyereségből kijön, akkor miért ne kaphatná meg.
-De Will. Ez már a sokadik ilyen Hospice ház, amit építettet, azt el kell ismerni, hogy szépen le tudunk írni az adókból, de már nem nyerünk vele, hanem elég sok pénzt vesztünk vele. Susan nem jól kezeli az alapítvány pénzét. Csak annyit lenne szabad költenie a mi pénzünkből, amennyi meg is térül, s az adományozók pénzét kellene felhasználni.
-Susan kezeli az alapítvány pénzeit, és ő irányítja az alapítványt. – mondom ki a tényeket – Amíg több a bevételünk a cégekből, mint amit ő elkölt, addig nem érdekel, hogy mennyit költ el egy évben… - mondanám tovább is, de ekkor két rendőr lép be az étkezőbe. Egy férfi, és egy nő, s a nő kifejezetten csinos.
-Mindjárt kiesik a szemed. – löki meg a kezemet Phill kacagva – Azt akarod, hogy letartóztasson, és kibilincseljen az ágyhoz? – viccelődik tovább, amire hirtelen elpirulok – Jó elismerem, hogy csinos darab.
-Szerinted elhívhatom kávézni? – szalad ki számon a kérdés.
-Maximum elküld a francba, és igazoltat. – nevet ki továbbra is az én jó barátom. – Ha sikerül elérned, hogy megbírságoljon, akkor már a neve is meg lesz.