nev Stormie Marlow becenév Storm, Mimi kor 28 csoport média Típus saját családi állapot kapcsolatban play by Margot Robbie

Amikor kamaszként szimpatizálsz az apád barátaival, még te sem sejted, hogy abból ez lesz. Szoknyaigazgatás a mosdóban, az ajkak újrarúzsozása és fésülködés, miközben a tükörben a nálad jóval idősebb férfival szemezel. Csak egy gyors menet volt, hiányoltuk egymást amíg üzleti úton voltak apámmal Svájcban és itt, a bálon senkinek nem tűnik fel, ha egy-két ember felszívódik egy rövid időre. Mert ez nem szól többről, csak kölcsönös vonzalomról.
- Többször kellene elutaznod, hogy mindig ennyire hiányozzak - vigyorogva lépek hozzá közelebb miközben kezem a tarkójára csúszik. Szabad kezemmel letörlöm ajkairól a rúzsom maradékát, majd még rákacsintok, mielőtt hátat fordítanék. Talán egy tíz-tizenöt percre tűntünk el, ami egy női mosdóhasználatnál nem nagy szám.
Úgy libbenek ki a mosdóból, mintha épp csak a sminkemet javítottam volna, majd minden gond nélkül lépek a párom mellé. Hogy van-e némi bűntudatom? Nem, nincs, így csináltuk végig az elmúlt egy évet, de a kapcsolataim nem arra mentek rá, hogy mással keféltem.
- Épp rólad beszéltünk, Kedvesem. Marie-nek nagyon tetszett az összehasonlítós cikked - Mark mosolyogva néz le rám, tökéletesen ért az emberekhez és ahhoz, hogyan kapcsolja össze őket. Pezsgővel kínálnak, majd mikor elveszek egy poharat, koccintásra emelem.
- Ebben az esetben igyunk a cikkemre - önelégült mosolyra húzódnak ajkaim, de ők ezt nem veszik sértőnek, vagy rossznak, inkább velem nevetnek miután koccintottunk. Pedig én tökéletesen tisztában vagyok vele, mekkora sikert ért el a cikk, amiben a férfiak ágyban való teljesítményét hasonlítottam össze hétköznapi szöveggel. Azt akartam, hogy akik olvassák, mind úgy érezzék, ott vannak velem és az adott emberrel az ágyban. Nevessenek, ahogy én nevettem, élvezzenek úgy, ahogy én tettem.
Az idő telik, én pedig már kezdem unni, hogy itt mutogatom magam ebben a talpig csillogó fekete estélyiben ahelyett, hogy a következő műremeken dolgoznék, vagy mondjuk a lepedőt gyűrném valamelyik félistennel. Mert az este folyamán elkerüljük egymást, de lopott pillantásokkal tudatjuk a másikkal, hogy ennyi, egy gyors menet nem volt elég a másikból.
Hajnalban viszont a sokadik pezsgő után, amikor már kezdem érezni, hogy a szókimondóságomat nem tudom moderálni, elcsalom Markot a beszélgetőpartnereitől és megkérem, hogy vigyen haza. Erős túlzás a kérés, kettőnk közül ő a józan, aki sosem fogyaszt alkoholt, ezért magától értetődik, hogy amikor azt mondom, megyünk, akkor hozza a kocsit és hazavisz, majd ágyba dug. Lényegében erről szól a kapcsolatunk. Az ágyban nem a legjobb, de megtesz bármit, hogy boldoggá tegyen és egy szót sem szól érte, ha rámordulok. Velem pedig nem könnyű, de ő elvisel már négy egész hónapja. Azt hiszem, a természete és a hasznos pozíciója az, ami miatt még nem tettem lapátra.